top of page
Search
  • Judit

Út a gyerekkori akváriumtól a tengerbiológus képzésig


Fehér Dórit az idei NatGeo májusi számából ismertük meg, és kértük fel egy interjúra. Tengerbiológusnak készülni egy olyan országból, ahol nincs tenger…nos, ezt a kalandot kevesen vállalják. Dóri az interjúban beszél arról, milyen út vezetett számára a skóciai egyetemig, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie azért, hogy azt tanulhassa és később majd abból élhessen, ami az igazi szenvedélye, és végül arról is, mit gondol a bálnalesekről, a természetvédelemmel kapcsolatos edukációról.


Ismerd meg te is Dórit és nem mindennapi történetét!

Terepgyakorlaton Cromartyban (UK) - Delfin megfigyelés (Fehér Dóri a kép jobb szélén)

- Bemutatnád magad egy pár szóban, Dóri? Hogyan lett belőled tengerbiológus?


- Skóciában végeztem tengerbiológia szakon 2020-ban. Éppen hogy befejeztem, és gyakorlatilag menekülni kellett az országból a vírus miatt…nagy szívfájdalmam, hogy emiatt nem volt diplomaosztóm, elmaradt a szokásos ünneplés. Azért mentem oda, mert annak idején, amikor én jelentkeztem (a Brexit előtt – a szerk.), még ingyenes volt a képzés. Olyan egyetemet találni, ahol angolul van a tengerbiológus képzés, nem kerül pénzbe, és nincsen annyira messze, nem egyszerű… Én is néztem több képzést; néztem Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, de általában az adott ország saját nyelvén zajlik a képzés, ami azért megnehezíti a dolgokat, ha az ember nem odaszületik, nem beszéli a nyelvet olyan szinten, hogy egyetemre járjon. Én jól beszélek angolul, Skóciában ennek ellenére így is kihívás volt az első pár hónap. Szerencsére az anyanyelvi közeg segítségével nagyon hamar belerázódtam.


Az egyetem előtt a Szent László Gimnáziumba jártam, biológia-kémia szakra. Erős alapképzést kaptunk, de az elvárás a magolva tanulás volt. Ha azt mondták, hogy nyissam ki a könyvet, és mondjam el, hogy ezen és ezen az oldalon mi van, el tudtam mondani.


Majd kimentem Skóciába, be akartam menni az első vizsgára, és semmit nem kérdeztek az anyagból… A vizsgán feladatok voltak, amelyek megoldásához használnom kellett az adott tudást. Ez nekem óriási váltás volt. Eleinte nagyon nehéz volt, de az egyetem erre is megtanított. Talán az lenne az ideális, ha a magolás és az alkalmazott tudás között sikerülne az arany középutat megtalálni, mert mindkettő elég szélsőséges. Végül a fejemben a tudás úgy állt össze tökéletes rendszerré, hogy otthon tényleg minden adatot megtanultam, majd kimentem az egyetemre, ahol meg megtanultam gondolkozni.


- Mennyi idő volt szerinted, amíg erre átállt a gondolkodásod?


- Legalább egy év biztosan. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem tudtam, hogyan készüljek, mert az a rutin dolgozott bennem, hogy leülök és bemagolom. De amikor kijöttek a vizsgakérdések, már tudtam, hogy ez itt nem lesz elég. Teljesen más volt. Egy év biztosan kellett, és nem csak nekem. Voltak még, akik nem így tanultak középiskolában, jellemzően a déliek: olaszok, spanyolok.


- Hányféle nemzetiség volt az évfolyamotokon?


- Nagyon sok. Legtöbben az EU országaiból és Kanadából érkeztek.


- Magyarországról volt még rajtad kívül valaki?


- Volt, igen. Talán még két lány volt rajtam kívül. Közülük csak az egyik volt az én szakomon, a másik zoológiát csinált, de nagyon sok óránk közös volt. A tengerbiológus szakon nagyon sok olyan kötelező tantárgy van, ami ugyanaz, mint bármelyik biológus szakon, csak pluszban még van egy-két kötelező, ami csak a tiéd, pl. halgazdálkodás.


- Hasonlóan működik Skóciában az egyetem, mint itthon? Van egy kötelező kreditszám, amit muszáj megszerezni, és mellette vannak szabadon és kötelezően választható tárgyak?


- Igen, ugyanez, bár amikor elmeséltem a gimis osztálytársaimnak, hogy Skóciában hogy néz ki az órarendem, akkor mindenki úgy gondolta, hogy hozzájuk képest mi alig tanulunk. Nekünk egy évben hat-hét különböző tárgyunk volt, ami elsőre talán nem sok, viszont minden tárgy úgy épül fel, hogy tárgyanként minden héten van heti négy előadás, heti négy gyakorlat, és heti két terepmunka. Igazából bent vagyok az egyetemen reggel 8-tól este 6-ig. Hiába van kevés tantárgy, az kitölti teljesen az időt. Máshogy épül fel.


- Hogy zajlott a felvételi? Kellett valami különlegeset tudni?


- Amikor én jelentkeztem, akkor egy olyan brit oldalra, mint a felvi.hu, fel kellett tölteni az érettségi eredményeimet és egy motivációs levelet arról, hogy miért ezt a szakot és ezt az egyetemet szeretném választani. Az érettségi után kapsz visszajelzést. Vagy küldenek egy ajánlatot, vagy elutasítanak, vagy mondjuk azt mondják, hogy az összes érettségidnek ötösnek kell lennie, akkor tudnak felvenni. Az ajánlatból általában már lehet tudni, hogy mik az esélyeid a felvételre. Én szinte biztos voltam benne, hogy fel fognak venni, mert tudtam, hogy amit kérnek, azt meg fogom tudni csinálni. Nem volt annyira stresszes, mint mondjuk a ponthatárok itthon…hogy hiába csinálsz 3 emelt érettségit és mindened ötös, lehet, hogy változik a ponthatár, és mégsem kerülsz be. Kint meg ha megcsinálod, amit mondtak, akkor tuti, hogy felvesznek.


- Az érettségidet elfogadták? Magyar érettségivel tudtál jelentkezni?


- Igen, minden gond nélkül. Amikor jelentkeztem, akkor ki kellett választani, hogy melyik országból érkezem, és rögtön meg is jelent egy kis jelzés, hogy akkor az A=az ötössel. Így konvertálták át maguknak a magyar érettségit. Ezen kívül még nyelvvizsga kellett, más nem. Ahova én jártam, ott elég volt a középfokú, de a legtöbb egyetem felsőfokút kért.


- Szükség volt nemzetközi nyelvvizsgára is?


- Igen. A britek általában kérnek IELTS-t, ami nem lehet 2 évnél régebbi.


- Az itthoni egyetemek közül jelentkeztél valahová komolyan, vagy ez csak biztonsági megoldás volt?


- Biztonsági volt, mert mindig az volt bennem, hogy itthon nincs tengerbiológia szak, és én már kiskorom óta tengerbiológus szerettem volna lenni. Itthon biológiát jelöltem meg az ELTE-n, illetve gyakorlatilag Budapesten belül minden létező bioszt bejelöltem, fel is vettek szerencsére mindenhova. De ha nem vettek volna fel Skóciába, akkor is inkább még vártam volna egy évet, és újra megpróbáltam volna. Nem azért, mert az oktatás itthon rosszabb lenne, csak minek kezdjek el valamit, ha nem azzal szeretnék foglalkozni.



Delfinek Cromarty közelében (UK)

- Honnan jön ez a mélyen gyökerező elköteleződésed a tengerbiológia irányába?


- Érdekes, mert ezt egy másik interjúban is megkérdezték tőlem, és nem tudtam rá akkor sem konkrét választ adni. Anyukámmal beszélgettem erről később, és ő mondta, hogy szerinte azért, mert kiskorom óta van akváriumom, és mindig annak a búgására aludtam el, azt bámultam. Aztán éves bérletünk volt az Állatkertbe, szinte minden nap mentünk, így az nem volt kérdés, hogy valamiképpen állatokkal fogok foglalkozni. Állatorvos nem szerettem volna lenni, mert nem tudnám elviselni, hogy megszúrjak egy állatot egy injekciós tűvel. Gyerekkoromban nagyon sok ismeretterjesztő könyvet kaptam anyukámtól, és amikor ezeket nézegettem, akkor anyukámnak és nekem is feltűnt, hogy a tengeres rész érdekelt a könyvekben a legjobban. Egy idő után már csak a tengerrel kapcsolatos könyveket választotta ki nekem. Végül általános iskolában találkoztam azzal, hogy létezik olyan szak