Search

A hosszúszárnyú bálnák a legkedvesebb állatok a világon?


Hosszúszárnyú bálnák táplálkozás közben

Altruizmus: mások jólétével kapcsolatos önzetlen aggodalom. Együttérzés: aggodalom mások szenvedései vagy szerencsétlenségei miatt. Ez a két szó általában ránk, emberekre, és a bennünket érintő helyzetekre vonatkozik. De ott motoszkál bennünk a kérdés: lehet, hogy egyes állatok, például a hosszúszárnyú bálnák képesek érezni és kifejezni együttérzésüket és önzetlenségüket? A tudósok még mindig óvatosak, amikor olyan szavakat használnak az állatokkal kapcsolatban, mint például az „együttérzés”. Az egyre növekvő bizonyítékok szerint azonban elképzelhető, hogy a hosszúszárnyú bálnák a világ legkedvesebb állatai. Úgy tűnik, törődnek más fajokkal, és nem haboznak beavatkozni kockázatos helyzetekbe, hogy megmentsenek más egyedeket a ragadozóktól. Szóval vigyázat, orkák! Ezek az óceáni szuperhősök azért vannak itt, hogy megvédjék a kiszemelt zsákmányotokat a támadásaitokkal szemben!


Altruista akciók egész sorozata


A hosszúszárnyú bálnák mindig megvédik saját borjaikat. Az óceán veszélyes környezet, és mivel a gyilkos bálnák mindig a zsákmányt keresik, a hosszúszárnyú bálnák kifejlesztettek egy olyan viselkedést, amely megvédi őket a ragadozókkal szemben. Ezt a viselkedést „mobbingnak” hívják. A mobbing azt jelenti, hogy a felnőtt bálnák utódjaik védelme érdekében zaklatják a ragadozókat. A hosszúszárnyú bálnák azonban a világ különböző területein már korábban is megmentették a védtelen egyedeket más fajoktól. A következő néhány bekezdésben 2 olyan eseményt ismertetünk, amelyből kiderül, miért is tekintik sokan a hosszúszárnyú bálnákat a tengerek, óceánok szuperhőseinek.


Kísérlet egy szürke bálna borjú megmentésére


2012. május 3-án a kaliforniai Monterey-öbölben a bálnakutatók egy olyan eseménynek lehettek tanúi, amelynek szereplői kilenc szoptató gyilkos bálna anya és egy szürke bálna anya és borja volt. Nem ritka, hogy a szoptató gyilkos bálna anyák egy másik anya/borjú párt megtámadnak. Általában megpróbálják szétválasztani őket, hogy a borjú után úszhassanak, megfullasszák, majd a teteméből lakmározzanak. Természetesen kilenc éhes orkával szemben az esély a túlélésre elég kicsi.


Ezen a napon azonban az orkák és a szürke bálnák mellett megjelent két hosszúszárnyú bálna is. A két hosszúszárnyú bálna, akik szemtanúi voltak az eseménynek, zaklatni kezdték a gyilkos bálnák csapatát. Ehhez közel úsztak a szürke bálna pároshoz, majd fröcskölni kezdtek és hangokat adtak ki (trombitálás), hogy elijesszék az orkákat. Az összecsapás eltartott egy ideig, és sajnos a szürke bálna borjút nem sikerült megmenteni, a két hosszúszárnyú bálnához azonban még másik három csatlakozott menet közben, és tovább folytatták a farokúszó csapkodást, trombitálást, víz fröcskölést. Senki sem tudja pontosan, miért viselkedtek így a hosszúszárnyú bálnák. Ez az esemény azonban nem ritka.


Fóka mentés az Antarktiszon


2009-ben a kutatók hihetetlen fókamentési eseménynek lehettek tanúi az Antarktiszon. Amikor egy éhes gyilkos bálna csapat egy fókát készült elejteni, néhány hosszúszárnyú bálna jelent meg, és zaklatni kezdte az orkákat. A zaklatás eltartott egy ideig, de a felbosszantott orka csapat végül meghátrált, így a fóka sértetlen maradt...

A következő héten Robert L. Pitman és csapata egy újabb mentési eseménynek volt tanúja, amelyben egy hosszszárnyú bálna, egy Weddell-fóka és egy orka csapat vett részt. Az orkáknak sikerült a fókát a vízbe lökni, és épp készültek az akciót befejezni. Ekkor a hosszúszárnyú bálna a hátára fordult, és a hasán biztonságos helyre "szállította" a fókát.


Az ilyen események, amelyekben az orkákat hosszúszárnyú bálnák próbálják elüldözni, már nem ritkák, Pitman és munkatársai pedig 115 hasonló eseményt rögzítettek a hosszú szárnyú bálnák és a gyilkos bálnák között 62 év alatt. Ennek ellenére senki sem tudja, miért olyan "altruista" a hosszúszárnyú bálna.


Nevezhetjük együttérzésnek?


Az „együttérzés” fogalmát szigorúan emberekkel kapcsolatos helyzetekben használjuk. Tehát milyen szóval írhatnánk le a hosszúszárnyú bálnák más egyedeket védelmező viselkedését? Pitman és kollégái „ösztönnek” vagy „altruizmusnak” nevezték 2017-es cikkükben. És bár ennek az önzetlenségnek a tényleges oka még nem derült ki, Pitman és kollégái rámutattak, hogy a hosszúszárnyú bálnák rendkívüli módon társas lények. Tudjuk, hogy hűségesen, minden évben ugyanott párzanak, és évekig gondozzák a borjaikat. Ezért a szerzők feltételezték, hogy a hosszúszárnyú bálnák részéről ez a viselkedés nem több, mint védekezés. Talán az ösztöneik azt súgják nekik, hogy ahogyan a saját borjaikat, úgy más fajok borjait is védjék meg, ha szükség van rá.


Végül, csakúgy, mint minden kutatásban, itt is el kell ismernünk, hogy nincs igazi válasz a hosszúszárnyú bálnák altruizmusával kapcsolatos kérdésünkre, viszont ez a viselkedés egy újabb, fantasztikus lehetőség a bálnák viselkedésének tanulmányozására. Ki tudja, talán hamarosan válaszokat kaphatunk!



Forrás: https://whalescientists.com/humpback-whales-altruism/ , https://www.naturalhistorymag.com/exploring-science-and-nature/131929/save-the-seal, https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/mms.12343


---


Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el kimutatni virtuális támogatásod a bálnák ügyével kapcsolatban a cikk alatt lévő kis szív ikon megnyomásával. Köszönjük!





175 views0 comments

Recent Posts

See All