Megfigyelhető Cetfélék

A barázdás bálna a második legnagyobb állat a világon, és az egyetlen, a Ligur-tengerben élő sziláscet, vagyis olyan cetféle, amelynek szilái vannak fogak helyett. A vízoszlop, amit kifúj, elérheti a 6 méteres magasságot, és hatalmas, karcsú testével rövid távolságok esetén képes akár 40 km/h sebességgel is úszni. A cetfélék között is egyedülálló: míg az állkapocs bal oldala sötét, a testtel megegyező színű, addig a jobb oldali állkapocs rész teljesen fehér. Ennek oka még nem tisztázott, talán az álcázást segíti a zsákmány megközelítésekor.

Ez a fogascetféle a merülés világbajnoka. Nagy mélységbe azért merül, hogy kedvenc zsákmányára, az óriás tintahalra vadászhasson. Fogai 25 cm hosszúak, súlyuk egyenként akár
500 g  is lehet.

Jellegzetessége, hogy kilégzéskor 2-5 méteres párafelhőt lövell 45°-ban előre. Erről akkor is egyértelműen meghatározható, ha maga az állat nem is emelkedik ki eléggé a vízből. Közvetlenül a mélységbe merülés előtt kiemeli hatalmas, akár 4 méter szélességű farokúszóját.

A Ligur-tengerben előforduló cetfélék közül a leggyakoribb, egyedszáma nyáron akár a 25 000-et is elérheti. Huszas csoportokban él; csíkjain kívül gyors és akrobatikus úszásáról ismert. Gyakran látni a hajók körül, amint a hajó által vetett hullámokat kihasználva akár 7 méterre is kiugrik a vízből.

Az 1900-as évek előtt ritka volt a Földközi-tengeren. Elszaporodása egybeesett a közönséges delfin populációk csökkenésével.

Kevéssé ismert, de annál lenyűgözőbb cetfélék. Állandóan megtalálhatók a Ligur-tengerben, leginkább a tenger alatti kanyonok és völgyek közelében.

Az ámbrás cethez hasonlóan nagy mélységbe merül a tintahalakért, de mivel nincs foga, egészben szippantja be és nyeli le zsákmányát.  A hímeknek ugyan van két foga az állkapocs elülső részén, de ezeknek valószínűleg csak a párzásnál, a hímek egymás elleni harcában van elsősorban szerepe.

Az orca közeli hozzátartozója csoportokban él, gyakran tucatnyi egyed alkotja. Teste mindenhol egységesen fekete, hasán azonban feltűnő, horgony alakú fehér folt található.

Nagy mélységű vizekben, csak nagyon messze a parttól látható, gyakran lassan, a csoporttal együtt úszva. Jellegzetes, lekerekített hátúszójáról a vízfelszínen is könnyen beazonosítható.

A legkönnyebben a testük jellegzetes színéről és mintázatáról ismerhetők fel. Születésükkor a borjak egyenletes szürke színűek, a fehér színű karcolások és hegek a kor előrehaladtával jelennek meg a testen. Viszonylag nagy méretük ellenére nagyon agilisak, gyakran "állnak fejen" a vízben. Ilyenkor testük kétharmada a víz alá merül, és csak testük egyharmada, a farokúszóval kandikál ki a vízből. Akár percekig is képesek így maradni.

Egységes szürke színű delfin, a part menti vizekben él, ritkán ott is megtalálni, ahol a tenger mélysége meghaladja a 200 métert.

Étrendje nagymértékben változik az éppen aktuális zsákmánytól függően: kisebb halak, a tintahal, a polip, a rákfélék és más gerinctelen állatok is kedvelt csemegéi. Rendkívüli alkalmazkodóképessége, jó kommunikációs képessége és játékossága miatt delfináriumokban is tartják, ám ezekről egyre gyakrabban derül ki, hogy az állatokhoz méltatlan körülmények között.

A liguriai delfinek közül talán a legkisebb egyedszámmal rendelkező faj, ezért viszonylag ritkán lehet őket megfigyelni.
Testükön egy sárga és egy szürke pigmentfolt van, amelyek részben átfedik egymást, a közös részen fekete színt adva. Erről a sokféle színről könnyen beazonosíthatók. Régebben nagyon gyakoriak volt a Ligur tengeren, napjainkban azonban inkább csak 1-2 egyedet látni, őket is egy csíkos delfin csoportban úszva. A közönséges delfinek a delfinek közül a leginkább akrobatikusak, egyben kiváló úszók. Úszási sebességük könnyen eléri akár a 65 km/h-t.